Miért?

„Fókusz, állhatatosság, tehetség” – Mi kell az íróvá váláshoz Murakami Haruki szerint

Senki nem csinál „nézzünk 31 napig netflixet!” kihívást. Senki nem csinál „játsszunk 31 napig videójátékot, hogy hozzászokjunk!” kihívást. Az írással mégsem így vagyunk. Pedig van összefüggés. Az írás iránt van motivációm, vannak vele céljaim, és SZERETEM csinálni. Mégis kell hozzá fegyelem. Könnyen elúszik az idő, amit írással tölthetnék. Könnyebb nem írni, mint írni, vagyis a nem-írok szokása erősebb az írok szokásánál. Ezt átfordítani használom a kihívásokat. Az meg mellékes szinte, hogy létrejön közben egy-egy novelláskötet vagy regény.

A kihívásnak köszönhetően a fókusz a megfelelő helyre kerül; az eredményről a folyamatra, a félelemről az örömre. Ki ne szeretne írni, ha a folyamat okoz örömet neki? Ki félne, ha rájön, hogy nincs mitől? Át kell fordítani a dolgot fejben, és ez nem olyan egyszerű. Annyira belénk van táplálva, hogy az „írás nehéz”, hogy „kivételes dolog, ha valaki tud írni vagy író lehet”, hogy „dolgozd agyon magad minden történeten, amit kiadsz a kezedből…”

Az írással kapcsolatban lehetnek nemszeretem feladatok, amiket el kell végezni. De az írás maga nem annyira nehéz munka, csak akkor, ha a fejünkben az a kép él, hogy a gép előtt ülve, a billentyűzetet használva elmesélni egy történetet mekkora nagy munka. Nyilván minden szakmának van nehézsége, de maga az írás…

Az írás számomra öröm.

Ha el tudom kapni a fonalat és nem terhelem magam fölöslegesen mindenféle félelemmel.

Olykor persze mindez nem jut eszembe. Leblokkolok. Nem tudom, mi jöjjön. Ilyenkor jön jól a kihívás, ami rávesz arra, hogy folytassam. Vagy a sorozatok. Mondjuk, 42 napig minden nap írtam, akkor könnyebb rávenni magam a 43. napon is.

Mi következik?

A 31 nap, 31 borító, 31 novella után se marad üresen az életem, bár most nem novellákkal folytatom. Két regény kezdőötlet van a fejemben. Az első a Dorkaland. Már egy ideje gondolok vele, hogy véglegesítsem a szöveget, csak eddig nem vettem rá magam. Kínlódásomban lett egy változat, de annyira görcsös voltam vele, hogy kuka. Azzal fogom folytatni. A másik regényötletem szintén egy régi sztori, amiből egy vázlat született 2015-ben. A vázlatot kukázom, de történetkezdeményt fel fogom használni.

Manapság nem írok vázlatokat. Csak a szövegeket. Így eme két regényt is csak történetkezdeménnyé redukálom, és elölről kezdem. Ki tudja, talán más jön ki?

És a kihívás?

Szeretném nyárig megírni őket. Mondjuk nyár közepéig. Július 31-ig.