Hogyan kezdtem?

Legelső könyvem születésekor még nem tudtam írni. Hullámos vonalak jelölték a szövegképet, és rajzoltam illusztrációkat hozzá. Aztán kiskoromban sok történeten gondolkoztam, és hat és nyolc éves korom között elkezdtem leírni őket. Szerettem a meséket, a sorozatokat, és a filmeket, ezeket az alapanyagokat használtam fel első írásaimhoz. Sokat nem tudtam még az írás szabályairól, a szerzői jogról, még talán regény nem is volt a kezemben, legfeljebb újságcikk, és így azoknak a rövid történeteknek a mintájára húztam fel a formátumot, amit ezekben láttam. Sem akkor, sem később nem lett erősségem az utánzás vagy másolás alapján felépített dolgok megalkotása, legyen szó akár rajzoláshoz referenciáról, vagy felismerni egy-egy fogást a regényekben. Továbbgondolva a sorozatokat vagy rövid meséket, belehelyeztem magam a világukba, és arról írtam.

Emlékszem, az első saját történetem a Star Wars címet viselte. Semmi köze nem volt a jedikhez, teljesen más volt a sztori, mégse használhattam volna címként.

Nem lopás inspirálódni mások történetein. Nem lopás megérteni, mi, hogy és miért működik. Így alakul ki egy szerző eszköztára.

Hogyan folytattam?

Ötleteim akkor még nem nagyon voltak. Lassan éreztem, hogy csak úgy írni és sosem befejezni nem túl hasznos dolog. Elkezdtem összegyűjteni az „ötleteimet”. Volt két-három füzetem, amikbe több, mint harminc szinopszist írtam be; sajnos, nincsenek már meg, csak a címek. Nem tudtam akkor még, mi az a szinopszis, egyszerűen csak fogtam magam és egy-két oldalba összefoglaltam a könyveket, amiket írni akartam. Még ekkor sem az írás folyamata volt fontos nekem, hanem a státusz, amit az íróság ad. Ebbe belefért, hogy sokat ötleteljek.
Aztán feladtam az írást egy időre.

Gondolatban így is számos történet született, saját karakterekkel és világokkal, amikből nem lett semmi…

Végül…

Megértettem, hogy az ötlet megléte nem fontos az íráshoz. Egyszerűen leültem és írtam. Kell egy kiindulópont, de semmi több. Ez lehet, hogy csak valaki megköti a cipőfűzőjét, nem feltétlenül a fő probléma vagy esemény, ahogy Harvey Stanbrough szokta magyarázni, és már indulhat is a sztori. Igen, nem felétlenül egy helyzet, szituáció az, ami segít: lehet egy kép, egy hangulat, amit a kép kelt, vagy egy cím, ami megtetszik, néhány szó promptnak, amit véletlenszerűen kiválaszt az ember, egy elkapott párbeszédtöredék a buszon, az emberek megfigyeléséből létrejött karakterek…

Ötletek vagy ötletmorzsák

Van a premissza, a koncepció és az ötlet. Vagyis lehetnek. Nem kötelező előre meghatározni őket. Az ötlet a legkomplexebb, abból már lehet szinopszist is írni. A premissza az a történet tanulságának a meghatározása, a fő üzenet, ami a történet át akar adni. A koncepció az alaphelyzet, így magyaráznám leginkább, lehet, hogy rosszul, ami valamivel vonzóvá teszi a történetet. Vagy az egyik szereplőt, vagy a helyzetet adja úgy, hogy az emberek olvasni akarják, megjegyezzék a sajátosságát, egyediségét. Az ötletben pedig mindkettő benne van… Ezeket nem is érdemes előre meghatározni, de egy ponton tisztába jönni vele az, mert segítenek egybe rántani a terjedelmes szöveget.

Ötletmorzsák pedig mindenhol vannak, ezek azok az elképzelések, amik teljes ötletet nem adnak ki, de elvezethetnek hozzá, kis továbbgondolással, kis játékkal. Például, „mi lenne, ha…” kérdéssel el lehet indulni bárhonan. „mi lenne, ha a buszjáratok megszűnnének az országban?”, „mi lenne, ha a múltban egy sorsdöntő csata kimenetele másképp alakul?”, „mi lenne, ha az a buszon szóba elegyednék egy idegennelk?”… A lehetőségek végtelenek.

De írhatsz arról is, amitől a legjobban félsz.

Arról, ami a legjobban érdekel. Ami a legtöbb érzelmet váltja ki belőled.

Bármiről…

Ha már van egy morzsa, egy ötlet, vagy egy kiindulópont, én ezt a formulát használom jelenleg: egy karakter, a világában, egy problémával küzd, amit megpróbál megoldani, kudarcot vall, másképp próbálkozik, majd minden erejét beleadja egy utolsó összecsapásba, vagy sikerrel jár, vagy elbukik, és a végén validálódnak a döntései. Amit ebből használok induláskor, az az első három. Valaki valamilyen problémával küzd egy meghatározott közegben. Ez segít elindulni, és innen bármit ki lehet hozni. E hármasba pedig bármilyen ötlet vagy ötletmorzsa behozható.