Azt kell mondjam, érdemes a történeteinkről statisztikát, listát vezetni, és írni azt is, melyik nap mennyit írtunk. Érdekes mintázatok alakulhatnak ki ebből. Én egy Excel táblázatot használok, melybe az összes történetem címét, írásának idejét, szó- karakterszámát írom, és azt is, milyen zsánerben születtek meg. Vezetem egy külön táblázatban azt is, melyik nap mennyit írtam. Beállítottam egy napi szószámcélt, és igyekszem azt rendre elérni. Néha nem sikerül, más napokon meg túlteljesítek, a lényeg, hogy átlagban kijöjjön a megfelelő szám. A tendenciák így megmutatkoznak. Például így derült ki az is, melyik napszak az enyém: melyik napszakban vagyok a leghatékonyabb (napközben). Például tíz-tizenöt perces bontásban vezethetjük azt is, mi történik egy nap, és hova tudunk több írást beszuszakolni. Hasznos technika.

Jelenleg több mint 160 novellám van meg. Van olyan ezeken kívül, ami elveszett, azokat nyilván nem számoltam bele. Az utóbbi időben többet beküldtem pályázatra, van amelyik megjelent, van, amelyik nem. Regényeim száma kevesebb, nem mindegyik jelent meg, de ott van a Life Contest, az A felébredt istennők, a Mikor a csillagok írják önnön végzetük, az A Lora történetek trilógiája… És most „dolgozom” a Dorkalandon. Munkának nem nevezném, ha a munka olyasmi, amit az ember utál. Én szeretek írni, szívesen foglalkozok ezekkel a történetekkel.

Vezetem azt is továbbá, melyik írásom kapott visszajelzést és milyet. Ezekkel nem kéne foglalkoznom. De tényleg. Mind a pozitív, mind a negatív visszajelzés, bármilyen hasznosak is, bármennyi örömet okoznak is, bármennyire megerősítenek abban, hogy jó úton járok, valójában tudat alatt befolyásolják, hogy legközelebb mit és hogyan akarok írni, teret adnak a kritikus hangomnak, ami beleszól a kreatív énem tevékenységébe. És ez mindenképp káros a létrejövő szöveg világában.

Az olvasmányaimról is vezetek listát. Molyon főleg, de újabban a saját gépemen is. Próbálok mindegyikről véleményt írni, kritikát, azt is gyakorlásként, meg emlékeztetőként arra, hogy mit is olvastam. Egyre feledékenyebb vagyok ugyanis… Ilyen ez a ‘nem használom az agyamat’ dolog. Márpedig ha nem használom, feledékennyé válok…

Ezért jegyzeteket is készítek a saját írásaimról is. Ha egy karakter máshol is felbukkanna, hogy tudjak róla. Írás közben, miután leírtam egy részt, jegyzetet készítek, hogy tudjam, hol tartottam, mi történt eddig stb. És készítek minden történetről egy külön dokumentumot, melyben a történet adatait, fülszövegét, marketing részleteit (borító készítője, kiadási adatok stb.) tárolom. Rendkívül hasznos, ha gyorsan kell kikeresnem valamit.

Sőt, egy harmadik doksiban a szinopszist is megírom. Sokszor nem emlékezem ugyanis a történetek részleteire. Nem az a fontos, hogy mit írok, hanem hogy írjak. És mivel sokat írok, sokat felejtek is. Vannak fontosabb, kevésbé fontos történetek, de mindegyikkel ugyanígy járok. Az agyam abban a történetben él, amit éppen írok. Kellenek hát ezek a jegyzetek. Szörnyű…

Fotó: Marissa Grootes / Unsplash.com