Egy nehezebb témát hoztam mára. Az ember életében – így az író életében is – akadnak pillanatok, amikor az élet nehezebbre fordul, az egészség megadja magát és hosszabb-rövidebb távon ellehetetleníti azt, hogy akár a kedvenc tevékenységünkkel, akár mással foglalkozzunk. Az élet rövid, túl rövid ahhoz, hogy mindent megvalósítsunk benne, amit akarunk. És ha az egészség veszélybe kerül, azzal minden borul.

Megelőzés

Sokat tehetünk azért, hogy mikor még egészségesek vagyunk, az egészségünkért hálásak legyünk és gondozzuk azt. Mozgással, helyes táplálkozással segíthetünk a testünknek nagyobb esélyt kapnia arra, hogy az élettartama hosszabb legyen, vagy hogy jobb minőségben teljenek a hátralévő évek. Én azt is gondolom, hogy sok betegség jelzés – nem mindegyik, de van, amikor a testünk lelki szükségletekre figyelmeztet minket -, arra, hogy változtassunk. Az egészség talán az egyik legfontosabb dolog az ember életében, ezért meg kell becsülni.

De bármit teszünk is, attól még megbetegedhetünk.

Testi vs lelki bajok

Akár mi vagyunk betegek, akár egy rokonunk az, ez rengeteg energiát és időt és pénzt emészt fel; stresszessé teheti az embert, olyan állapotba kerülhetünk, amikor az írás ellehetetlenül. Vannak, akik hosszan tartó betegség miatt kevesebbet tudnak írni, mint szeretnének, legyen ez a hosszan tartó betegség pszichés vagy akár fizikai eredetű. Itt a lényeg az, amit mondani szoktam: nem baj, ha egy ideig nem írunk (sőt, az sem, ha egyáltalán nem), de ha többet akarunk írni, mint amennyit jelenleg tudunk, az feszültséget szül, nehéz esetleg elfogadni, hogy ez a helyzet, és az ember próbálkozik. Ilyenkor jöhet jól:
–> a napirend,
–> a célok valósághoz igazítása,
–> önmagunk megfigyelése és megismerése, ami által pontosan tudhatjuk, mikor tudunk írni és mikor nem. Ezek és az, ha betartjuk a betegség okozta szabályokat, segíthetnek.

Egyediek vagyunk

Van, akinek nem fizikai betegség vagy nem a klasszikus értelemben vett pszichés betegség gyengíti a céljai elérésére tett kísérleteit, hanem egyszerűen csak máshogy van huzalozva az agya, mint a többi, általában normálisként emlegetett embernek. Vannak ajánlások, „szabályok”, elképzelések, melyeket az átlagos, normális emberek részére alkottak meg. Ezeket mindenki képes lehet a saját maga természete alapján alakítani. Ha összhangban vagyunk magunkkal, akkor megalkothatjuk a saját szabályainkat, amiket az írásban komolyan veszünk. És nem mennék bele abba, hogy kinek milyen esetben mi tehet jót, mert minden ember más és más: egyszerűen legyünk tisztában vele, hogy hajlíthatjuk a szabályokat, ha akarjuk, nem minden esetre érvényesek, és ha az ember írni akar, akkor megtalálja a módját annak, hogy sikerüljön.

Nekem is vannak fennálló helyzetek, amik nehezítik az írást, és amikkel kezdenem kell valamit. Ezek nem olyanok, amikről gyakran beszélek, de olyanok, amikhez alkalmazkodtam és amikhez hozzáigazítottam a terveimet, céljaimat. A fontossági sorrend felállítása például elhagyhatatlan. Első helyeken a család és az egészség állnak, és csak aztán jön az írás, ami a többi időmet uralja, szervezi, alakítja. Vannak még a listán más fontos dolgok is, de sorban haladok. Ha van öt órám, írással kezdek, és aztán, amire jutok azután, azzal folytatom, ameddig az öt óra el nem telik… Nagyjából így telnek a napjaim. A fontosnak azt tartom, hogy írjak…