Írás vakáció közben

Év elején Olaszországban voltam a családommal. Öt csodás nap a tengerparton, egy kisvárosban. Mindeközben egy novellát is írtam, amit előre nem terveztem be. Amikor ugyanis a családommal utazom, nekem ők az első. Mégis, voltak pillanatok, amikor elővehettem az írógépemet.

Például, amikor előbb keltem, mint ők…

Vagy vacsora utáni pihenéskor…

Közös ebéd utáni ejtőzés alkalmával…

Illetve este, lefekvés előtt, amikor már mindenki magával foglalkozott. Tíz-húsz perceket kaptam el így, majdnem napi egy órát, és így négy óra lett a vége, amit vakáció alatt írással tölthettem. Négy óra, közel négyezer szóval. Persze, rugalmasnak kellett lenni. Nem lehetett előre betervezni az írást. Az adódó lehetőségeket, pillanatokat használtam ki, hogy csak rátetttem az ujjaimat a billentyűzetre és már írtam is. Milyen üdítő így használni az írógépet!

Olaszországban feltöltődtem új energiákkal, és ez az írásomon is meglátszott. Nem azt folytattam ugyanis, ami ötletet még otthonról hoztam. Valami újba vágtam bele. Mit láttam első nap? Elkezdtem leírni, és…

Nem volt megállás.

Ötletek

Mennyi ötlet vár az íróra egy vakáció alatt! Olyan emberekkel beszélhetsz, akikkel máshol nem találkozhatsz… Új ételek… Idegen szokások… Mennyi lehetőség!

Mi lenne, ha ott maradnék? Mi lenne, ha repülhetnék a sirályokkal? Mi lenne, ha a hatalmas hullámok közé vetném magam? Vagy miről beszélnek azok az emberek a padon? Milyen az egyetlen könyvesbolt a városban? Miben más, mint egy Líra? Mi lenne, ha elvesznék? Eltévednék és nem jutnék vissza a szállásra? Lehet, hogy szándékosság lenne benne, hogy körülnézzek még jobban a környéken?

Mennyi lehetséges történet! Rövidebb, hosszabb, amilyet cask szeretnék és mindezt pár nap tapasztalata alapján!

Végül kiválasztottam egyet, és azt írtam meg. Egy ötlet, amivel végig mentem. De hogy ezért jó utazni; látni más országokat, városokat, embereket… Egy írónak szinte kihagyhatatlan tapasztalat. Fontos, hogyan írnánk le mindazt, amit láttam, ízleltem, hallottam és szagoltam. És amit tapintottam. Talán útinaplót is kellett volna írjak. De arra már nem jutott időm…