Hogyan teremtsünk időt az írásra?

Számos ok (kifogás) létezik arra, hogy ne íjunk. Az írói válság egyik tényezője lehet az, ha nincs idő az írásra. Ezzel már én is találkoztam, sokáig azt hittem, csak akkor írhatok, ha…

1) van sok időm az írásra;
2) van jó ötletem, ihletem, ha elkapom a flow-t;
3) elég jól vagyok az íráshoz…

Sorolhatnám tovább, de most az időre fókuszálok. Először is, mindenkinek van ideje írni. Vagy lehet. EL kell engedni azt a hiedelmet, hogy kell „egy óra / fél nap / két hét” hozzá. Főleg az írói karrier elején vagy ha az ember nem is karrierben gondolkozik, akkor a munka melletti írás esetén legtöbbször nem jutnak vaskos tömbök az időnkből az írásra. Ilyenkor mit lehet tenni?

Hogyan eszünk meg egy elefántot?

Igen, falatonként.

Apró részekre, apró időegységekre kell bontani az írást. Tíz perc, húsz perc… Lehet korábban kelni vagy később feküdni a többieknél, az ebédszünet egy részében írni, vagy amikor a napi beosztásban épp van kisebb időegység szabadon. És ennyi.

Az ihlet pedig túlértékelt. Ha az ember többet dolgozik az írásán, gyakrabban lesz ihlete. Ha csak az ihletre vár, ritkán fog írni. Ugyanez a flow-ra is áll. Kell a flow az íráshoz, de elő kell tudjuk hívni, nem pedig fordítva, hogy ha van flow, akkor írok…

Ugyanez vonatkozik arra, ha beteg / fáradt / gyenge vagyok az íráshoz. Tudok írni akkor is! Sőt, nincs különbség aközött, hogy egy egység írása alatt kicsattantam, vagy épp gyengélkedtem.

VIGYÁZAT!

Az egészség azért fontosabb az írásnál, és nem, nem minden betegség mellett lehet vagy érdemes írni! Én itt az általános gyengeségről beszélek, magamat illetően; amikor rendesen lebetegszem, akkor félreteszem az írást — mert az írás megvár!