Hozzáállás

A mai poszt témája a hozzáállás lesz. Itt ülök a gép előtt, és szeretnék írni egy értelmes posztot, de semmi sem jut az eszembe. Fáradt vagyok és különben is lenne más dolgom. De egyszerűen olyan szépen fest, hogy egy ideje rendszeresen posztolok, nem hagyom, nem hagyhatom abba. Ez egy segítség, ha felépítesz egy szokást, elkezdsz egy sorozatot, akkor már magának annak a ténynek, hogy eddig milyen jól csináltad megtartó ereje van. Azért választottam a hozzáállás címszót a mai poszthoz. Mert ez nem egy egyszeri dolog, amikor sikerül elkapni a flowt, vagyis az áramlatot, a hozzáállás az az általános viselkedési forma, amivel folyamatosan az íráshoz vagy a feladatainkhoz viszonyulunk. Vagyis ez egy elég hosszútávú dolog.

És hosszú távon írni szeretek. Ez van a fejemben folyamatosan, dübörög, és végül kialakítom azt az életvitelt, amivel írhatok. Mindig.

Kell-e minden nap írni?

Nem. Ez egy ilyen egyszerű válasz. Sokszor adódik az írásnál fontosabb dolog. A hozzáállás nem csak az írás felé mutatkozik meg. Az, hogy cselekvővé válunk a munkában, az életben, az írásban elengedhetetlen a cél elérése érdekében. A nagy cél előttünk van, és azért dolgozunk, hogy elérjük: de az ember nem csak írásból áll. El kell fogadni, hogy az írás egy dolog csupán a sok közül. De ezt választottuk, ez fontos nekünk, ezért a nagy cél felé haladva, vagyis az íróvá válás útján ki kell alakítani azt a fajta hozzáállást, ami hozzásegít minket az íráshoz.

De milyen ez a hozzáállás?

A múltkor egy igen kényes témáról beszéltem: az anyagiakról.

Ha valamit lehetetlennek tartunk, az az is lesz számunkra. Ha valamit igazán akarunk, a lehetőséget teremtjük meg hozzá. Vagyis van az a fajta hozzáállás, ami pozitív, ami lehetségesnek tartja álmunk megvalósulását.

Nem tudom, kinek hogyan kéne hozzáállnia a dolgokhoz. De magamról tudom, hogy ha nem használom ki a megszokás erejét, ha nem írok, amikor írhatok, ha csak álmodozóként várok, akkor nem lesz semmi abból, amit el szeretnék érni. Mint ma. A helyes hozzáállás tehát az, hogy szem előtt tartva a nagyobb célt leülök és megírom a megírnivalót. Az, hogy nem csak játszok a gondolattal, ami íróvá tesz, hanem íróvá válok. Egy cselekvő, egy igenlő dolog. Valami, ami előre visz.