Vannak jó és vannak rossz szokások, és van, hogy megszokunk egy tevékenységet, de olyan is, hogy megszokjuk egy tevékenység hanyagolását. Utóbbi az írásnál különösen veszélyes. Ha megszokjuk, hogy halogatunk, hogy nem írunk, nehezebb visszatérni ahhoz a szokáshoz, hogy megírjuk a történeteinket.

Igaz, hogy egy tévhit, miszerint minden nap kell írni. Néha nem megy, néha nincs idő, nincs kedv, kitartás. Van, hogy az élet szól közbe és van, hogy egyszerűen nem vesszük komolyan a feladatot. Aki dolgozik és mellette ír, gyakran szembesül ezzel: az írás nem pénzkereseti lehetőségként jelenik meg az életében, így lehet halogatni, hanyagolni, mert „csak egy hobbi”. Még azok is sokszor így gondolkodnak, vagy e gondolat mentén nem írnak, akik híresebbek, vagy akiknek feltett szándékuk megjelenni az irodalom színpadán. Pedig a munkahelyen megjelenünk, ha kicsit rosszul vagyunk is, teljesítjük a nyolc órányi feladatot, és nem mondjuk azt, hogy ó, nekem most dolgozói válságom van. Eleve az írói válság csak azért jelenhet meg, mert az írás egyfajta menekülés, jó érzés, élvezet – mindezzel nem mondom azt, hogy az írói válság nem lehet valid érzés, hogy van olyan ember, akit nem érint vagy hogy bárki, aki átéli, ne szeretne írni.

Az írói válság mégis az, amikor az ember szeretne többet írni, de valamiért nem tud. Ez lehet egy belső blokk, egy félelem, ami gyakran megjelenik íróknál, a tökéletességre való törekvés, az, hogy nem engedjük el a történetünket, hogy nem olvasnak elegen… De lehet az élet is, betegség, sok munka, gyerekek, család… Akármi. Ezzel bizony nehéz megküzdeni. Ám a szokások újraalakítása segíthet.

Heinlein szabályai

Az első szabály az, hogy ÍRJ! Ezt szokássá kell tenni. Akkor is, ha nincs idő, lehetőség… Valamennyit lehet írni, ha nem minden nap, minden héten. Ezért csinálom a Bradbury kihívást, hogy minden héten leüljek írni egy novellát. Nem kell sokat írni egyszerre. Mindenki maga tudja, mennyit bír adott héten. Adott hónapban. Nem verseny. Ne is legyen az!

A második szabály, hogy FEJEZD BE, AMIT ÍRSZ! Ezt sem kell túlmagyarázni.

Ez a két szabály és a Bradbury kihívás segíthet kilábalni az írói válságból. Ha írjuk a következő mondatot, kitartóan, előbb vagy utóbb a szereplőnk újra mesélni fogja a történetét…

Idő

Olyan is van, hogy valaki most nem tud írni. Van egy jó hírem! Az írás megvár! Nem kell hozzá más, csak egy toll, egy papír vagy egy számítógép. Ezért bárki, bármelyik korosztályban írhat. Ha most olyan az élet, hogy nem megy, akkor ki kell várni a megfelelő pillanatot, és azt megragadni. Időnk van.

Ha nem is elég ahhoz, hogy minden ötletemet megírjam…