Türelem

A mai egy rövid poszt lesz az egyik legfontosabb dologról, amire az írónak szüksége van: a türelemről. Egy könyv sem születik meg egyik napról a másikra, sokszor évek munkája fekszik abban, mire egy kiadónál megjelenik az ember. És ugyanígy, a karrier sem pillanatok alatt ér a csúcspontra, hanem apró léptekkel megyünk előre az általunk választott úton. Ehhez türelem kell, hogy ne adjuk fel és a legszürkébb hétköznapokon is állhatatosan folytassuk az írást; bízva a sikerben.

Igen, a sikerben bízni kell, és dolgozni érte. Nem repül a sült csirke a szánkba, csak úgy, magától.

Önbizalom

A türelem mellett a másik fontos tulajdonság, hogy bízzunk magunkban és a történeteinkben. A kritikus része énünknek úgysem engedi, hogy félelem nélkül kitegyük a polcra a szövegeinket, azzal meg kell küzdeni; de ha mi nem hiszünk a történeteinkben, helyettünk nem fog senki. Ha pedig bízunk bennük, idővel sikerre vihetjük a karrierünket.

Idővel…

Minden időbe telik. Ha elmegyünk egy iskolába, végigjárjuk a ranglétrát, ezek időigényes folyamatok. Érdekes, hogy csak az írók akarnak azonnal ismertté, sikeressé válni, és igen, nyilván úgy látszik, van ilyen, de nincs. Még az azonnali sikerek mögött is ki tudja, mennyi kudarc rejlik? Mennyi munka, mennyi álmatlanul eltöltött éjszaka, mennyi szerkesztés? És ezek a kivételes esetek. Idővel sikerre vihetjük a karriert, ha nem adjuk fel, de ehhez türelem kell, és munka, rengeteg befektetett írás.

És kudarcok, amikből tanulunk.

A kudarc nem kell, hogy véget vessen írói álmainknak. Sokkal inkább utunk padkái ezek, melyek szegélyezik a siker útját. Meg kell engedni magunknak, hogy eleinte rosszul írunk, de sose adjuk fel a tanulást; meg kell engedni magunknak, hogy tévedjünk. Én autodidakta íróként máris ezer hibát elkövettem, amiből tanultam. Meg figyelem, mások mit csinálnak, és igyekszem az ő hibáikból is tanulni. Levonni a következtetéseket, és legközelebb jobban csinálni.

Félelem

Sokszor a félelem vezet oda, hogy türelmetlenek vagyunk magunkkal szemben. Félünk, hogy nem jó, amit csinálunk, ezért AZONNAL be akarjuk bizonyítani ennek az ellenkezőjét. Ez azonban könnyen tévútra vihet…

Türelem az írásban

Sokszor birkózik magával az ember, amikor ír, hogy a története „jó” legyen. És ez megakasztja. Írtam már a „középső rész maratonjáról”, ilyenkor csak írni kell a következő mondatot. Amit most írok történetben, például, a közepe nyúlik mint a rétestészta. Gyorsan összecsapom?

Nem.

Írom tovább, ameddig a történet tart. És bár élvezem minden percét, mert rövidebbre terveztem, kicsit rám nehezedik a félsz, hogy nem sikerül…

Önfejlesztés

Az írásban nagyon fontos az önfejlesztés. Ha valami elakadás van, sokszor belső félelem az oka; mi okozhatja ezt, mi jön ilyenkor a felszínre, voltaképpen mitől is félünk? Ezekkel foglalkozni kell, ha át akarunk törni az elakadáson. Nem azt mondom, hogy mindenki így van vele, de elég sokaknál ezt látom. Valami megakadályozza az embert, hogy írjon. De mi? Ezt ki kell deríteni.