Hogyan írok egy nap?

Egészségügyi okok miatt most sokáig nem írtam nagyobb mennyiségeket egy nap se, de pár napja újra „sínen vagyok”, mivel a gyógyszerek és a kezelés hatnak, és van energiám ébren maradni. Fontos az egészség, fontosabb az írásnál, mondhatni első-második helyen áll a fontossági sorrendben, hiszen írni se tudnánk-e nélkül. Az írás pedig megvár, ha olykor türelmetlennek tetszik is.

Írni a freewrite eszközömön írok, már 100,000 szót megírtam vele. Gyorsan haladok, egy óra alatt 1,300+ szót szokott sikerülni hoznom; ritkán írok egyszerre 60 percet, általában 45-50-nél megállok. A visszaszokásban nehézség, hogy több alkalomra van szükségem, nem tudok együltőben sokat írni.

Írás közben nem gondolkozom, legalábbis nem sokat és nem tudatosan, nem kritikus énből. Hagyom, hogy a kreatív én dolgozzon: ő jobban tudja, mit akar. Néha még engem is meglep. Hoz olyan karaktereket, eseményeket, amikre nem gondoltam volna magamtól, de tökéletesen beleillenek a képbe. Mondják is, ha írás közben én sem lepődök meg, mit várjak az olvasótól?

Egy író egy napja

Egy szabadnapom általában így telik: kései kelés, reggeli után megfőzőm az ebédet / vacsorát előre, és 11 körül ülök az írógépemhez. Már kitapasztaltam, hogy 10-14 között a legalkalmasabb írnom, ezért szabadnapokon törekszem rá, hogy ezekben az órákban szabad legyek. Írás után olvasok, majd délután letisztázom a szöveget Wordben. Ez nem szerkesztést jelent, csak jegyzetelést és az elütések kiküszöbölését, ha észreveszem őket. Sose keresem a hibákat, csak ha szembeötlenek, javítom ki őket.

Novellaírás esetében sokszor ez a végső átnézést is jelenti egyben, amit szinopszis megírása követ. Regény esetében egynél több alkalom szükséges a befejezéshez, természetesen. De mindegy is: ha végeztem, egy időre elteszem a szöveget, és aztán hangosan felolvasom magamnak, hogy lássam, hogyan működik, amit írtam (és a korrektúrát megcsináljam rajta).
Néha estefelé podcastet hallgatok és rajzolok hozzá.

Borító

Minden történethez szoktam szinopszist, fülszöveget írni és egy borítót elkészíteni, a novellákhoz is. A gyakorlás ebben is fontos. Megtalálni a megfelelő, jogtiszta képet, ami nem MI, a megfelelő betűtípust, a megfelelő elrendezést nem is olyan egyszerű. És a fülszöveg… Nos, az nehezebben megy, mint a szinopszis írása. Az se könnyű, de azt a nyelvet legalább értem. A fülszöveg, hogy mivel keltem fel az érdeklődést, nehezebb kérdés.

Hogy ezt, meg a tördelést meg tudjam csinálni, elvégeztem a kiadványszerkesztő technikusi szakmát.

Munkanap

Munkanapokon csak a délutánom szokott szabad lenni, nem idéális mennyiségben ahhoz, hogy mindent megcsináljak, amit akarok. Ezért ezekre a napokra főleg csak írást szoktam hagyni, azzal akarok leginkább foglalkozni. Könyvesként a munkában is könyvek vesznek körül, itthon pedig van egy magánkönyvtáram, nagyon szeretem.

Este korán szoktam feküdni, hogy másnap frissen tudjak ébredni…

Miért írtam le mindezt?

Példának. A legjobb, ha 15 perces időegységekben összeírja az ember, hogy mikor mit csinált, mennyit haladt mondjuk az írással, akkor látja a napját egyben. Ha pedig látja a napját egyben, megragadhatja a szabad pontokat, hogy írjon. Nem kellenek órák, hogy ténylegesen írni tudjunk, néha 10-15 perc is elég. Másfelől ez alapján jöttem rá, mikor tudok a legjobban fókuszálni a szövegeimre: napközben, 10-14 között vagyok a legproduktívabb. A későbbi vagy korábbi órákban kevesebb szót írok ugyanannyi idő alatt: furcsán hangozhat, de vagy még álmos vagyok, vagy már fáradt, és nem tudok összpontosítani.

Persze, ez fejleszthető, és ha valakinek az ideális időpont nem elérhető, akkor sajnos nincs mit tenni: a kevésbé jóval kell beérni. De még mindig jobb kevesebbet írni, mint semennyit.