„Felejtsd el az ihletet. A szokás megbízhatóbb. A szokás (a rendszeresség) fenntart téged akkor is, ha éppen nem vagy ihletett állapotban. A szokás segít befejezni és csiszolni a történeteidet. Az ihlet nem. A szokás nem más, mint kitartás a gyakorlásban.” (Octavia Butler)

Kihívások

Olykor előfordul, hogy nehezen haladok az írással. Nincs kedvem, erőm, agyam hozzá. Persze, ezek közül nem kell egyik sem, még csak különösebben jól sem kell lenni ahhoz, hogy írjak. Ha visszamenőleg hasonlítok össze két időszakot, amikor jól voltam írás közben és amikor nem, nem mondom meg a különbséget a szöveg alapján. Sokkal veszélyesebb az, ha a hétköznapok szürke, unalmas pillanatai felemésztik a motivációmat… Amikor napok telnek el, hogy egy sort sem írtam, mert vártam az ihletet, vagy azt, hogy írásképes állapotba kerüljek.

Ez nem így működik.

Le kell ülni írni. Gyakorlás kérdése az egész, ez is olyan, mintha egy izmot edzene az ember. Az írói izmok edzéséhez sokkal inkább kell a rendszer, mint bármi más, egy olyan rendszer, ami mozgásban tartja az írói képességeimet.

Erre jók a kihívások.

Miért?

Mert segítenek rendszert vinni a mindennapokba. Mert egy kihívás teljesítése, akármennyire önmagunknak kitűzött cél is, pozitív energiákat szabadít fel az emberben. És ha egy kihívásban benne vagyunk, akkor egy jó sorozatnak olyan ereje van, ami plusz motivációt adva odasegít ülni az írógép elé.

Milyen kihívásaim vannak?

Szeretek kihívásokról beszélni. A legutóbb a 31 nap, 31 borító, 31 novella kihívást teljesítettem. Eszerint egy 31 napos hónap során 31 előre gyártott borítót csináltam, és utána megírtam hozzájuk, viszonylag rövid idő alatt, a 31 novellát. De van, hogy egy-egy hónapig napi átlag X szó teljesítését vállalom. Fontos, hogy átlagos szám legyen, mert vannak napok, amikor nem tudok írni. Máskor bekell pótolni azokat. Illetve ott van a Bradbury kihívás, ami heti egy novellát jelent… Ezt el is kezdtem a múlt héten, már nem első alkalommal, de remélve, most egy évig kitart a dolog.

Vannak azonban olyan kihívások is, amelyek nekem nehezebben mennek. X nap alatt megírni egy regényt; na, erre még nem állok készen. X szót írni egy év alatt. Ez mondjuk a kitűzött szószámcéltól függ.

Mindenesetre egy-egy ilyen kihívás plusz motivációt jelent.

Motiváció

Nem, mintha nem lennék motivált. Szeretnék íróvá válni. Vagy, ha már írtam, az is vagyok? Ha írok, író is vagyok? Mitől lesz egy író író? Mások döntik ezt el felettünk? A történeteinktől függ?
Ezekre a kérdésekre már nem tudom a választ. Csak azt tudom, hogy amikor írok, akkor vagyok ott, ahol lennem kell. Ez az érzés egy olyan bizonyosság, amit időről időre elfelejtek, hogy aztán újra felfedezzem. Ez ad motivációt nekem minden napra. Hogy írhatok.