Bradbury kihívás

A Bradbury kihívásról már beszéltem: Ray Bradbury mondta egyszer, hogy senki nem ír 52 rossz történetet egymás után. A kihívás célja egy évig minden héten megírni egy novellát. Mivel szeretek novellázni, ez a kihívás szinte rám van szabva. És most, hogy végére értem a 31 novellás kihívásnak, érdemes lehet visszatérni ehhez az egy évig tartó másikhoz. El is kezdtem, és a múlt héten megszületett az első novella, Árnyékvásárló címen. Szerettem írni, igaz, nem lett hosszú, csak a szokásos tizen x oldal.

Általában három-hétezer szót tűzök ki célul minden novella hosszának, de ritkán sikerül ebbe a kategóriába beleesni. Még gyakorolnom kell…

De pont erről szól a dolog.

Havi egy novella

Továbbá eldöntöttem, hogy aki kíváncsi arra, amit írok, annak megmutatok havonta egy novellát. Így négyből is tudok választani minden hónapban, amit feltöltök majd ide, a blogomra. Használjátok ki a lehetőséget olvasásra, amíg tart ez az elhatározásom!

Ötletek

Felmerülhet kérdésként, hogy honnan szerzek ennyi ötletet? Nos, sosem volt az ötletekkel gondom. Amikor leülök írni, csak írok, mondhatni, jönnek a szavak maguktól, de persze ez nem ilyen egyszerű. Nem az ihlet vezeti a kezemet a számítógépem vagy írógépem klaviatúráján, hanem az elhatározás és állhatatosság. Még ha az összpontosításon javítanom is kell, ha elkezdek egy történetet, meg tudom írni. Kell ehhez valamennyi önbizalom, és az is, hogy bízzak a szereplőimben. Így el tudom mesélni a történetüket.

A mesélésre kell összpontosítani. Csak követni a szereplőket az útjukon, és leírni mindent, amit csinálnak és mondanak. Van egy trükköm, egy hét pontból álló váz első három része kiindulásnak. Egy szereplő, akit elhelyezünk egy környezetben, és akinek szembe kell néznie valamilyen problémával. Innen pedig csak írni kell a következő mondatot, mindig csak a következőt.

Igen, én tervezés és ötletelés nélkül írok. Az, hogy sikerüljön, szükségeltet némi inputot, vagyis valamit, amiről eszembe jut vagy egy cím, vagy egy kép, vagy egy szituáció. Ha valamelyik megvan, és könnyen meglehet, akkor már csak meg kell írni a történetet.

Van egy címlistám, amiből két össze nem illő részt szoktam összerakni. Érdekes promptgyártás…

Egyszer Nemere István mondta amúgy, hogy egy nap történéseit is lehetne a végtelenségig írni. Hét milliárd ember él a Földön, mennyi történetre van lehetőség!

Cycling

Ha már tervezés nélkül írok, az nem jelenti azt, hogy mindig úgy is marad a szöveg, ahogy elsőre leírtam. Nem szoktam kritikus oldalról szerkeszteni, mert akkor végtelenségig csak csiszolgatnám a szöveget, és sosem lennék elégedett vele. Az agyam kreatív oldalában maradva azonban amikor átolvasom az előző alkalom alatt írtakat, simán belenyúlok, ha szükséges. Elrejtek egy fegyvert, ami később előkerül, az elütéseket kijavítom, ha szembejönnek, a szóismétlések, ha csak igénytelenségből maradtak benne, csökkennek ilyenkor és néha, néha változik is, alakul, él a történet.

Milyen jó, hogy manapság a számítógépek korában könnyű felülemelkedni a történet idővonalán! (Igaz, írógépen írok, vagyis FreeWrite eszközön, ami gyakorlatilag modern írógép, elektromos kijelzővel és .txt-be menti a számítógépemre a fájlokat.)

Nem is kell mindig sorban írni, lehet különböző részeket különböző időpontokban megalkotni is.

Az agy kreatív oldaláról való szerkesztést cyclingnak hívják, és a lényege, hogy a szereplő oldaláról nézzük a történetet. Ő a hiteles elmesélője ugyanis annak, ami történt. Ki tudhatja nála jobban? Én biztosan nem.

Mikor írok…

Szeretem az elején megírni a novellámat, hogyha valami csúszás lenne a héten is be tudjam fejezni időben. Nem szeretek kapkodni a végén, akkor sem, ha ez a határidő self-made és nem történik semmi, ha egyszer kimarad egy novella. De mert most regényírásban is benne vagyok, kényszerű előre tervezni az íróidőmet. Ennyit megteszek, hogy mindig adott időben az írógépem előtt legyek. És amennyit tudok, írok.
Ez segít. A megszokás segít. Sokkal jobb barát a megszokás, mint az ihlet. Még ha nem is tökéletes, amit írok, egyre jobb leszek, ahogy tanulok és fejlődök, és küzdök előre a pályán. Remélem, még sok boldog pillanatom lesz ettől!