Cycling

Heinlein szabályainak egy elemét nagyon fontos tisztázni. Ugye, a harmadik szabály úgy szól, hogy „ne szerkessz, ne írj át”, és ezt felhasználva sokan úgy gondolják, hogy akkor nincs is szükség szöveggondozásra. Úgy kezelik ezt a szabályt, hogy ezt a részét kiemelve a többi közül egyszerűen csak nem szerkesztenek, és nem értik, miért nem működnek a dolgok.

Először is nem ez Heinlein egyetlen szabálya. Az első rögtön az, hogy írj: ne beszélj az írásról, ne csiszolgass, hanem írj új szavakat a lapra. Ezt gyakorlásnak hívják, amitől ügyesebb, jobb lehetsz, ha a képességeid maximumát hozod mindig és folyamatosan tanulsz mellette.

Ezért fontos a második szabály: Fejezd be, amit írsz!

ÉS a harmadik: ne szerkessz!

Írj!

És így tovább. De mit jelent akkor a harmadik szabály? Mi van, ha hiba marad a kéziratban? Nos, hibák mindig maradnak. Ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor vannak technikák, amiket még mindig szükséges alkalmazni. Korrektúra, ha a helyesírás javításáról és elütések kiszedéséről van szó, szükséges. Megfelelő tördelés. És cycling…

Mi a Cycling?

Amikor az író „szerkeszt”, azt agya kritikus oldalából szemlélve teszi. Keresi a hibát, és így találni is fog; ami azonban nem biztos, hogy hiba. Mindenki képtelen helyesen megítélni a saját kézirata minőségét, akár jó, akár rossz a szemében. Amikor szerkesztünk, éppen ezért azt a hangot találjuk a legunalmasabbnak, amit annyira megszoktunk: azt a hangot, ami a miénk. Ha ezt kiszedjük, csak rontunk a szövegen…
De ettől még felolvashatjuk magunknak hangosan; akár más betűtípussal; akár nyomtatva. Ilyenkor azért a legtöbb hiba kiugrik, javítható. Ha agyunk kreatív részében maradunk, tudni fogjuk, mit akart mondani a narrátor, a szereplő, és annak megfelelően vesszük ki, tesszük vissza a szavakat. Ezt hívják cyclingnak.

(Ezt olyankor is érdemes lehet csinálni, amikor visszaolvassuk az előző napi adag írást, és aztán folytatjuk a munkát.)

Alfa, Béta

Legjobb azonban, ha találunk egy gyors és sokat olvasó barátot és neki mutatjuk meg a szöveget. Észre fog venni olyan dolgokat, amikre nem gondolna az ember. Ebből lehet, kell is tanulni. A tanulás fontos része az írásnak, előre visz. Meg kell tanulni helyesen írni, fogalmazni. Meg kell tanulni az írástechnikát.

És aztán írni kell.

Az olvasó ne béta legyen. Sokan várják a megváltást a béta olvasóktól, mert nem vállalják a felelősséget azért, amit írtak. Mert nincs önbizalmuk. Mert… akármi. Ám ez olyan, mint a szomszéd meséjével valaki máshoz fordulni, hogy javítsa ki benne az inkonzisztenciákat. Ilyet nem teszünk.

Az alfa olvasó feladata csak olvasni, és ha elütés felugrik, azért legfeljebb szólni. Míg a béta javaslatokat tesz a „javításra”, arra, hogy szerinte mi működne, addig az alfa csak szórakozik a történetünkön.

Ha pedig nem ismerünk ilyen embert, akkor olvassuk fel hangosan magunknak a szöveget…

Konklúzió

Akkor nem érdemes szerkeszteni? Nem. Nem érdemes javítani a szövegen? De igen. Észre kell venni a hibákat és tanulni belőle, amikor a következőt írjuk. Vigyázat! Sokszor ugyanabba a hibába is beleesünk. EZ nem jelenti azt, hogy ne tanulnánk belőle! Csak a következőnél még jobban kell figyelni, míg az írás rutinná nem válik a kezünk alatt.

Hogy aztán a még finomabb technikák jöhessenek…