Ezen a héten nehezebben haladtam az írással. Még nem is végeztem a heti novellámmal, a befejezés a hétvégére marad. A szokás még nem alakult ki, hogy a megfelelő időben meglegyen a történet, készen, ahogy annak lennie kell. Ilyenkor viszont mindig megkérdezem magamtól, mi a baj? Miért nem írtam, amikor írhattam volna? Ugyanis van időm írni, csak sokszor nem használom ki a lehetőséget, félelem vagy egyéb okokból kifolyólag.

Az is egy valid érzés, amikor az emberben felmerül a kérdés: mi értelme? Mit kezdek majd a novellámmal? Ki fogom adni? Gyakorlok valamit? Beküldöm pályázatra? Fiókba megy vagy elér a közönséghez?

Ezért is fontos igyekezni Heinlein szabályait követni. Agyunk kreatív része így érzi, hogy amit ír, az fontos, hogy számítunk rá, hogy érdekel minket, mit alkot. Mert alkotásról van szó, és nem vizsgáról. Még ha néha vizsgának is érzem az írást…

Mi volt a baj?

Szóval, ezen a héten mi a baj, ami miatt nem tudtam írni? Egy kicsit elbizonytalanodtam magamban és eltévesztettem a fókuszt. Nem a célnak kell a szemem előtt lebegnie, hogy szerző legyek, akinek kiadták a műveit. Vagyishogy nem az a cél, hogy szerző legyek, a fókusz az íráson van. Az úton. Azon, hogy írok, ugyanis sosem érhetek célba, ha az írás útjára lépek. Nem lesz olyan, hogy mindent tudok, unom, nem szeretem már az írást. Mindig lehet fejlődni és mindig van hova növekedni. A cél, hogy írjak és folyton megújulva mindig tudjam folytatni a karrieremet.

Hosszú távon. Mert mi a különbség a hosszú távon író és az egy-két könyves szerzők között? Nem a regény van a fókuszban, jobban mondva nem egy regény van a fókuszban, és nem az a cél, hogy kiadott szerző legyen, hanem az írás maga, és a többi jön egy kicsit magától.

Mint a marketingben…

Mint a marketingben is az a fontos, hogy önazonosak legyünk. Nézegetem, milyen lehetőségek vannak marketingelni a könyveimet, az írásaimat, és mindenütt ez az önazonosság jön szembe. Egyrészt az, hogy kezdő íróként a legjobb marketing a következő könyved; másrészt az, hogy olyasmivel foglalkozz marketing címszóval, ami te vagy, ami megkülönböztet a többi írótól. És persze az sem árt, ha mindezt a célközönségnek tudod elmondani…

Tehát arról van szó, hogy aki szeretné a könyveidet, legyen egy miértje megismerkedni velük.

Látjátok, mi volt a baj? A fókusz az írásról átkerült arra, hogy mint könyvre gondoltam a szövegemre, pedig még be sem fejeztem. El is veszítettem a lendületet, a talajt a lábam alól. Nem ment, eltelt egy-két nap, csütörtök van, ilyenkorra már szerettem volna befejezni, hogy a hétvégén a cyclingot és a fordítást megcsináljam hozzá. De ami késik, nem múlik. Néha végig kell gondolni, mi lehet az akadály, hogy újult erővel folytassuk az alkotást…

Mert számomra az önazonosság az alkotást jelenti

Író vagyok, írok, ez a marketingem. A 31 novellás kötetem is kihívásból született, sok olyan novellával benne, amit próbaképpen alkottam meg, hogy a maga nemében tudok-e olyat írni… Sok kísérleti jellegű szöveg van benne. Ugyanakkor éppen ezért mindenki találhat benne olyat, amit szeret, ellenben a többivel. Mégis íróknak lehet tanulságos, hogy lehet ilyet csinálni. Remélem, lesznek olvasóim!