Az olvasás mai napig a kedvenc szórakozásom, tanulmányaimat ez alapján végzem és… Néhány szót ejtek most róla.

Első olvasmányaim

Mindig szerettem olvasni. Már az oviban elkezdtem a betűket megtanulni, és alsóban újra és újra elolvastam a feladott szövegrészeket. Aztán rátértem a könyvekre. Faltam őket, egy ideig sokat és gyorsan haladtam, és amikor rátaláltam Dean Koontz műveire, megállás nélkül olvastam tőle mindent, kritika nélkül. Aztán valahogy kevesebb időm jutott az olvasásra, de még mindig szerettem ezt a dolgot. Kurt Vonneguton keresztül vezetett az út Murakami Harukihoz. Aztán évekig keveset olvastam, mert lassan olvasok, de értően. Most pedig David Gemmell könyveit is szívesen előveszem, vagy novellásköteteket, szépirodalmat…

Például a mostanában Nobellel díjazottakat is szívesen olvasom: Krasznahorkai, Annie Ernaux, Jon Fosse, Abdulrazak Gurnah, Han Kang… Érdekes, mennyire lekötnek.

És hát igen, pár éve többet olvasok. Most is, idén 29 könyvnél járok. Tavaly 59-et olvastam el végül. Szeretek olvasni.

Fontos is!

Az olvasás nem megúszható kaland egy író számára. Az igaz, hogy nem csak könyvekből lehet tanulni, rengeteg forrás van, amiből a történetmesélés elemeit elleshetjük, de ha nem olvasunk, miért akarunk írni?

Nagy kedvenc területem a japán irodalom. Egy egész szekrény tele van vele. Murakami, Misima, Óe, Kavabata ésatöbbi ésatöbbi. Érdekes, mennyire élveztem például a Gendzsi-t, az ezer éves regényt. Én csak azt mondom, hogy ezer éve olvashatunk regényeket, és olvassunk is, ha írni akarunk. Ám figyeljünk oda, mert senki nem a következő Brandon Sandersont keresi, hanem valaki új, valami egyedi hangot. Lopni nem szabad, legfeljebb inspirálódni.

Árak

Drágák a könyvek. Ám már 450 forintért elérhető igen sok a kihelyezett könyves szekereken. Van könyvtár. Van…

Hagyjuk is. Rengeteg lehetőség van könyveket beszerezni, olvasni. Nem kell hozzá sok. Ráadásul az olvasás különleges szórakozási forma; nem kell hozzá sok minden, és szabadon röpködhet az ember akár sárkányok szárnyain…

Ilyen az írás is. Egy toll kell hozzá legfeljebb, meg néhány papírlap. Már lehet is haladni.

Mindent olvassunk?

Nem, nem és nem! Az élet rövid, engedjük el, amit nem szeretünk, ami iránt nem érdeklődünk. Ne kelljen mindent elolvasni, nincs is rá lehetőségünk. Hagyjuk csak, hogy azok a könyvek jöjjenek szembe, amiket szeretünk. Én már nem félek félbehagyni sem könyveket. Ha kell, leteszem. Drágább az időm, minthogy ilyesmire pocsékoljam.
Ám persze, lehet rossz könyvekből is tanulni. Hogyne lehetne! Ez önmagában nem ok arra, hogy ne olvassuk el, egyszerűen csak…
Öregszem?

És hát azért tudjuk, olvasás nélkül nincs írás. Ezért kell, ezért jó olvasni is.