Folyton ezzel a kérdéssel foglalkozom, de azt hiszem, még mindig nem tudom megnyugtatóan megválaszolni. Ez talán az emberi lét egyik alapkérdése is, nemcsak az írói lété, ezért kérdezhetjük folyton, hogy voltaképpen miért is írunk? Azt gondolom, hogy fontos megtalálni a saját miértünkre a választ. És elválasztani egymástól a különböző fogalmakat. Ugyanis, amikor megtudjuk, miért írunk, nem biztos, hogy azt a választ kapjuk, amit szeretnénk.

Az ember magába kell, hogy nézzen. Meg kell találnia a választ a kérdésre, hogy ki ő és mi keresnivalója van a Földön. Ez minden emberben megvan, és nyolcmilliárd válasz létezik erre a kérdésre, ha nem több. Van, akinek fontosabb ez a kérdés, másoknak kevéssé releváns, van, aki szerencsésebb helyzetből találhat rá a megoldásra, és van, akinek nehezebb út adatott… Én azt keresem, amikor felmerül a kérdés, hogy ki vagyok és miért írok, hogy VELEM kapcsolatban mit tudok erről elmondani. Mert nem ugyanabból a helyzetből indulunk ki, nem ugyanazok a vágyaink és a céljaink.

Az írás számomra nem csupán cél vagy eszköz, de életmód is. Én azért írok, mert írok, ezt így tudnám leginkább megfogalmazni. Hosszú távon szeretném ezt csinálni, a stratégiámban a türelem és a karrier felépítése fontos szerepet játszik, akkor is, ha életemben nem jutok oda, hogy „karrierem” legyen. Nem az a fő célom, hogy író legyek; ez számomra az út. Az, hogy az írásaim hova jutnak vagy hova nem, mit adnak vissza nekem, másodlagos ebből a szempontból. A türelem pedig azért fontos, mert éppen így nem kapok azonnal visszajelzést, nem tudok azonnali eredményt elérni.

A mai világban mindent azonnal szeretnénk. Azonnal olvassanak, azonnal jelezzenek vissza, azonnal adjanak ki… És ez az „azonnal” mentalitás nem csak az írásban mutatkozik meg. Azonnal tudjak beszélni valakivel, azonnal reagáljanak rám, azonnal erősítsenek meg… Ezért is döntöttem úgy, hogy lassítok. Néha kikapcsolni a szoc médiát jót tesz – ha helyette nem is teszek semmit, az is jobb. Unatkozni sokan nem szeretnek, de néha hasznos tud lenni. Mondjuk, nem tudom, mi az az unatkozás. Mi az unalom? Fogalmam sincsen. És talán ez baj is. Azt jelenti, hogy folyton pörgök, hogy folyton valamit csinálok, de nem muszáj ezt így megélni. Ez az írásra is igaz. Lassan építem fel magamban az írót, de annál strapabíróbb lesz. Annál mélyebbre juthatok.

Ezzel meg is válaszoltam a kérdéseket: író vagyok, és azért írok, mert írok. De mi a helyzet a fogalmakkal?

Sokféle író létezik. Van, aki rövidtávon gondolkozik. Van egy-két története, azt akarja megmutatni a világnak. Fontos mondanivalója van, akarja, hogy olvassák. Van, aki sokat ír, van, aki kevesebbet. Van, aki inkább a tényeket szereti, és azokra építi a történeteit. Vannak azok, akik terveznek és vannak azok, akik nem írónak, hanem szerkesztőnek tartják magukat. Mindegyik út valid: a hosszútávra tervező, az egy-két kötetes szerző, mindenkinek van hely. És ez nem verseny. Nincs jó vagy rossz válasz: a lényeg, hogy legyen egy válaszunk. Mert ha tudjuk a választ, ha tudjuk, mit akarunk, sok kérdés és választás letisztul. Megfelelően tudunk dönteni.

Ebben a hőségben ezt a gondolatot hagyom itt. Mert most hétvégén nem írtam. Egyszerűen csak pihentem. Többre nem voltam képes. Több oka is van ennek… De mint írtam fentebb, néha megállunk. Néha csak vagyunk. És ez jól van így.