Bradbury novellaíró kihívás

A meleg ellenére tartom, hogy írogatok. Nem mondom, hogy sokat és nagy lendülettel, de rendszeresen írok. Igaz, a meleg kiszívja az agyamat, úgyhogy azt, hogy mit, azt nem tudom néha… Vagyis hát, sokat kell visszaolvasnom, mert a gondolatok, az emlékek elillannak előlem, olyan megfoghatatlanná válnak, mintha szitával akarnék homokot merni. Hosszabbakat most nem is tudnék alkotni. Még akkor sem, ha heti egyet kellene csak…

Ray Bradburynek viszont elkezdtem olvasni az Agave kiadta Marsbéli krónikákat. Egész kellemes olvasmány, így az elején.

Meg megszereztem tőle a Zen in the art of writing esszékötetét. Mostanában írók írásról írt esszéit szeretem olvasgatni. Így került a kezembe a Hogyan írjunk regényt? – két esszé a regényírásról Mario Vargas Llosa és Miguel de Unamuno tollából. Ezek is tanulságosak voltak, megérintettek, a miértről szóló korábbi posztomhoz tudom kapcsolni őket. Mindketten fontos szerepet tulajdonítottak az irodalomnak. A világ leírásának fontossága, és a túlélés fontossága merültek fel az egy-egy regény megszületéséről szóló esszékben. Vajon én, ha ilyen esszét kéne írnom, milyet írnék az A LORA történetek trilógiájáról? Vagy az a Mikor a csillagok írják önnön végzetük című korábbi, meg nem jelent írásomról? Utóbbinál elég sokszor utánanéztem névjelentéseknek, és elég sokat gondolkoztam azon, hogyan működhetnek csillagok között, bolygók között a közös spiritualitás. Ennek eredőjét és következményeit írtam le egy disztópikus intergalaktikus space fantasy kisregény formájában.

De mostanában a novellák fekszenek, egymás után írom őket. Pedig a novelláknak alig akad olvasójuk manapság. Az olvasók többsége a regényt szereti, és lássuk be, óriási különbségek vannak egy regény és egy novella között. Míg nyelvtanilag lehet tanulni a tömör fogalmazást, a lényegre törő írásmódot, azt, hogy csak egy-egy eseményre fókuszáljunk, egy regényben teljesen más mindsettel merülünk el mind olvasói, mind írói részről: nem kell annyira tömörnek lenni, események sorozata van bennük, és mélyebb merülést engednek meg az ismeretlenbe. Mégis, azt írom, amit szeretnék, és egyelőre ezek a novellák azok.

Igaz, van is egy regényem folyamatban, amit szeptemberre szeretnék befejezni, ez pedig a Dorkaland. És ez se lesz hosszú. Nem az ötletekkel van baj igazából, regényötleteim, sőt regényfolyam-ötleteim is vannak, nem is kevés… Szóval az őszt ezekre szeretném fordítani.

Van egy új ötletem, hogyan válasszak regényötletet, mégpedig az, hogy elkezdek több ötletet, leírom az első egy-két fejezetet, és amelyik magával ránt, azt írom meg. Lehet, hogy az ötödik-hatodik ötlet fog csak meg majd, de lehet, hogy már az első. Ez sem saját ötlet, Harvey éppen most írta ki magának ezt a kihívást, ahogy kis szünet után vissza akar térni a regényíráshoz. Kíváncsi vagyok, neki is milyen élményei lesznek erről!